Milyen az érzés, amikor megtalálod: A RUHÁT?

Milyen az érzés, amikor megtalálod A RUHÁT?

Levél arról az érzésről...





Szia, Kedves!

Kérted, írjam meg, milyen az a pillanat, milyen az az érzés, amikor biztos lehetsz benne, hogy megtaláltad  A  RUHÁT ?

Legemlékezetesebb történetem erről annak a "menyasszonyomnak" az esete /nevezzük Őt Anikónak/, akivel kilencen jöttek ruhát választani! /Jól látod: 9 kísérő!/



 Jöttek a Nagymamái, az Édesanyja, leendő Anyósa, a két nővére, leendő sógornője, és még két Barátnője!

Csak jöttek-jöttek befelé az ajtón, szépen sorban, Én meg  fura mosolygós-döbbent arccal engedhettem be Őket, mert Anikó később nevetve mesélte el, hogy nagyon látszott, mennyire meglepődtem!

Hát ennyi nőszemély még tényleg nem volt Nálam soha egyszerre, mintha egy olasz családi délutánba csöppentem volna bele! De élveztem nagyon! Tényleg!

Szóval, elkezdtük a próbát.
Persze mindenki  mást akart felvetetni "szegény" lánnyal, de Ő elég határozott elképzeléssel érkezett, mert már túl volt egy pár szalonon és ruhán.

Szerencsére Anyukája is támogatta ebben, így nem kellett túl nagy csatákat vívnunk a következő megpróbálandó ruha ügyében a többiekkel!

Nem emlékszem már, hogy hányadik szépséget adtam Rá éppen, de az addig cserfes lány teljesen elcsendesedett...
Még egy pici hang, egy halk sóhajtás sem hagyta el az ajkát...

Csak nézte Magát a tükörben és hallgatott...
...aztán elkezdett lassan ringatózni...

/...mintha ott, abban a pillanatban, lelassult volna Velünk az idő.../

...tenyerével lágyan simogatta a ruha hófehér szoknyáját...
...ujjai között finoman morzsolgatta a gyönyörű csipkét...
...nézte Magát az egyik oldalról, majd a másikról...

Aztán hirtelen, széttárt kezekkel körbefordult, felkapta a ruha elejét és széles mosollyal az arcán kirohant a családjához!
Sírva-nevetve kiabálta:
" - Megtaláltam! Megtaláltam! Megtaláltam! "

Gondolhatod, hogy vele sírt az egész népes társaság!

Sokféle menyasszonnyal találkoztam már, de ilyen szélsőségesen hangulatváltós érzelmi hullámvasutat még nem éltem át soha!
Olyan hatással volt Rám Anikó, hogy potyogtak a könnyeim Nekem is! 

Később elmondta, hogy Ő elég végletesen éli meg a dolgokat, nagyon tud örülni, de nagyon el is keseredik, bezárkózik, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerette volna.

Most azt kérdezhetnéd:
" - Rendben, Anikóé így sikerült, de milyen lesz vajon az Enyém? "

Erre csak egy válaszom van: 
...ahány féle ember, annyi féle bizonyosság és öröm!
...amilyen ember vagy Te, olyan lesz a bizonyosságod és az örömöd!

   - van, aki "csak" mosolyogva nézi Magát a tükörben...
   - van, aki ennyit mond: " - Ez jó lesz." ...és idétlenül vigyorog hozzá...
   - van, aki sír...
   - van, aki boldogan táncolni kezd a tükör előtt...
   - van, aki szemérmesen lesüti a szemét...
   - van, aki elkezd hadarni:
          " - Tetszik? Nekem tetszik! Nektek is tetszik? Ugye Nektek is tetszik? Nekem 
                nagyon tetszik! Jaj de jó! "
   - van, akinek megváltozik a testtartása, kihúzza a derekát, megemeli a fejét... 
   - van, aki mintha lebegve járna...


Egy dolog biztos!
Tudni fogod, hogy megtaláltad, mert egyszerűen beleszeretsz!
Nem fogod keresni az okát, hogy miért pont Őt, miért pont most és miért pont itt!
Rátaláltál és kész!
Pont. 
 
De nagyon vigyázz, nehogy az első szalonban, az első ruha, amit felpróbálsz, a csapdájába csaljon!


Ígérem, erről hamarosan írok Neked!

Szeretettel : Klári